Jim Collins írja a Jóból kiváló (Good to great) c. könyvében, hogy
a céges siker egyik titka, hogy jó emberekkel vedd körbe magad – ő (ha jól emlékszem), úgy fogalmaz, hogy a jó emberek legyenek a „buszon”.
De ez önmagában kevés. Az is kritikusan fontos, hogy a megfelelő ember a neki megfelelő pozícióba kerüljön! (A jó emberek a jó „ülésen” ülnek.)
„Right people on the bus. And the right people in the right seats.”
Húzzuk rá a példát egy focicsapatra: hiába áll a világ legjobb játékosaiból, ha a kapust állítjuk be csatárnak, a védőt a kapuba, stb. Nem fog működni. Nem elég, hogy jó embereket vettél fel a cégedhez!
Őket meg is kell szervezni, aminek az első eleme, hogy a megfelelő pozícióba kell őket helyezni. Mindenkinek van egy neki megfelelő pozíció. Mindenkinek meg lehet találni, ami számára testhez álló.
Vedd észre a frusztrációt!
A legegyszerűbben úgy lehet felismerni, hogy valaki nincs a helyén, ha megfigyeled rajta ezt a két jelet egyszerre:
- Egyrészt odaadóan dolgozik, kiteszi a lelkét -> ez azt jelenti, hogy jó embert vettél fel, aki értékes tagja a cégednek,
- Másrészt viszont nincs sikerélménye, nem csinálja jól meg a feladatokat, vagy sokat hibázik -> ez azt mutatja, hogy nem a neki komfortos pozícióban kapott szerepet.
Ettől az illető frusztrált lesz. Ha nincs valakinek eredménye, sikerélménye, akkor szenvedni fog a munkájától – még akkor is, ha szeret Neked dolgozni. Így hosszú távon kiéghet, nem beszélve róla, hogy ezzel a cégnek is sok kárt és/vagy elmarad hasznot fog okozni.
Mindenkinek jobb, ha megtalálod a cégen belül a testhez álló beosztást, munkakört, felelősségi kört mindenkinek.
A jó emberekre vigyázni kell, szeretni kell őket – és a legjobb módja a szeretet kifejezésének, ha olyan pozícióba rakod őket, ahol lesz sikerélményük
Az én megfigyelésem az, hogy az a megfelelő feladat mindenkinek (nekünk, magunknak is), ami épp egy kicsivel meghaladja az eddigi tudásunkat.
Ha ugyanis kisujjból megcsináljuk, nem lesz kihívás. Ha viszont sokkal haladja meg a képességeinket, az kudarchoz vezet. Az ideális út az, ami egyben fejlődésre is ösztönöz, ha mindig épp egy kicsivel a meglévő képességünk, tudásunk fölé lövünk.
Kassai Lajos, a lovasíjász mondta, hogy:
„Tartsd a jószágot természete szerint.”
Egy hal nem fog fára mászni, egy majom pedig megfullad a víz alatt. Ez szerintem nem bonyolult.
Kell viszont egy harmadik dolog: 1) jó emberek a buszon, 2) jó emberek a jó székekben, és…
…és 3) kell még egy coach a kispadra. Az edző.
Aki nézi a csapatot, ahogy játszik, bekiabáll a vonal mellől, instrukciókat ad, bátorít, motivál, korrigálja a hibákat – és főleg: átlátja az egészet. Megvan a stratégiája, a pillanatnyi taktikája, és ahhoz alakítja a csapatot.
Céges nyelven szólva: meg kell szervezni az embereket.
Nyilván cége válogatja, mennyire kell ennek egy feszes mikromenedzselésnek, vagy a skála másik végén egy egyszerű dokumentációnak lennie – de egy biztos: az emberek nem fogják magukat alulról megszervezni.
Kell egy vezető, vagy még inkább: egy Vezér!